Nagy Tamás Marcell
Szül: 2008. 10. 21.
A gyermek a legcsodálatosabb ajándéka az életnek. Ez így igaz, még akkor is, ha egyedül maradsz vele. Én egyedül nevelem és minden perc egy ajándék, noha néha nehéz, úgyanis mindennek két oldala van, de amit Ő ad azt senki más nem tudja. Az az önzetlen szeretett, ő örül nekem és ezt ki is mutatja! Csodás érzés!
Bár mikor megtudtam, hogy babát várok, na akkor még én sem így gondoltam... éppen kezdet minden rendben lenni körülöttem, haverok, barátok, munka, család, bulik. Hisz mik járnak egy 19 éves lány fejében, hát még korán sem az anyaság, pelenkacsere, síró baba stb..
Akkor úgy gondoltam ez nem igazság, miért pont én? Annyian szeretnének babát, én még nem. Főleg úgy, hogy mikor várandós lettem, fogamzásgátlót szedtem, így még rizikosabbá vált a dolog. Mikor kiderült már késő volt bármit is tenni, az apjával megakartam szakítani a kapcsolatot, erre fel egy életre összekötöttük magunkat.
Elmondtam neki, azt mondta vállalja a felelőséget, melletem áll bla bla.... Aztán a végére mégis egyedül maradtam. Hihetetlen figura egyik részem gyülöli, a másik nem tud Rá haragudni!
Mikor elfogadtam a helyzetet megmondtam a szüleimnek, most így visszagondolva nem tudom miért féltem annyira, de akkor vészesebbnek tünt a helyzet. Hihetetlen milyen rendesek voltak, azt mondták, "nem baj majd felnő, úgy, ahogy Ti is". Szívem mélyén tudtam, hogy így felelnek, de megkönnyebültem mikor kimondták. Nagyon sokat köszönhetek nekik!